Hihetetlen, hogy már öt éve annak, hogy elkezdtem a paleo elvei szerint étkezni... A napokban, amikor az egész életmódváltáson elmélkedtem, arra jöttem rá, hogy tulajdonképpen nem a belső elhatározás és a megvalósítás a nehézkes, hanem a döntéseidet elfogadtatni a környezeteddel, a családdal, barátokkal. A mai napig folyamatosan ilyen mondatokkal bombáznak: "Csak kóstold meg ezt a tésztát, egy falattól nem lesz semmi bajod!", "Miért sanyargatod magad?", "Az élet élvezetéről mondasz le azzal, hogy annyi féle finom falatot nem eszel!", "Most muszáj ezt csinálnod?", "Ehetsz belőle nyugodtan, kevés liszt és még kevesebb cukor van benne!", "Már nem is lehet veled jókat enni!", "Ne légy már ilyen fanatikus!!!", stb. S ezek a beszólások nagyon megnehezítették a kezdeteket. Leginkább talán azért, mert az erős elhatározásomon kívül nem volt különösebb egyéb okom, indokom, amiért elkezdtem paleózni. Akkor miért is kezdtem el??? :):):)
Elkezdhetném a történetet valahol a középiskolai éveimnél, amikor látványosan meghíztam, és évekig küszködtem a felesleg leadásával... Ám a paleoval való találkozásom egy puszta véletlen volt 2012-ben, felnőtt fejjel, amikor valami diétás süti recept után kutattam. A középiskolai évektől kezdve már folyamatosan a diétás ételek bűvkörében éltem, folyamatosan olyan ételeket kerestem, amik egészségesek és nem hízlalnak. Akkoriban már nem fogyasztottam cukrot, de lisztet még igen. Éppen egy könnyű desszertet kerestem a neten, amikor egy fotón keresztül ráfutottam egy paleo weboldalra. Lisztmentes sütik, lisztmentes pogácsák..Olyan érzés volt, mintha hazaértem volna! Tudtam, hogy az az én utam! Anyukám éppen nálunk volt egy hétig, meséltem neki a neten olvasottakról a paleoval kapcsolatban és kérdeztem, lenne e kedve velem tartani.
Nem ástam magam bele a témába, a lényeget elolvastuk - engedélyezett a sok zöldség, sok gyümölcs, magvak, húsok, de tiltólistásak a tejtermékek, feldolgozott élelmiszerek, édességek, gabonafélék, kukorica és a burgonya. Lelkesek voltunk, készítettük a salátákat, ettük a gyümölcsöt, sütöttünk húsokat, de a harmadik napon valahogy kezdett egyhangúnak tűnni a dolog, hiszen csak alma, banán és narancs volt jó árban elérhető, november lévén zöldségből sem volt nagy választék, meg nem is volt még hozzá fantáziánk... És hát este mindig korgó gyomorral mentünk aludni... Beismerem, hiányoztak a kenyérfélék, konzervek, rágcsák - nélkülük üresnek tűntek az esték :):):)
Kitartottunk és már az egy hét letelte előtt érezhető volt a változás: energikusabbak lettünk, anyukám még a futópadra is felállt és emelkedőre állítva gyalogolt 60 perceket! Ő, aki nem igazán szereti a sportokat!!! Tele voltam tettvággyal, élveztem a tornáim minden egyes percét és a mozgás munka után is csak feltöltött, nem éreztem az izzasztó edzés után megszokott kimerültséget és álmosságot, elmúlt a térdfájásom is, ami miatt korábban nem tudtam futni, az arcbőröm is látványosan megszépült, kitisztult, kevesebb alvásra volt szükségem (vagy csak az éhség miatt siettem reggelizni :) A kezdet sok jót ígért :)
A folytatásban arról, hogy meddig tudtam szigorúan betartani a paleo szabályait, mikor és miben "csaltam", hogyan kezdődött a blog, stb...
(Fotó www.doctoroz.com)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése